VERSEK
Ősz a vad hegyen
Mintha jártam volna ott valamikor,
ahol égig érő hegyet fest a napsugár:
aranyszín, vörös, néhol inkább bíbor,
csúcsok közt az alkony lábujjhegyen jár.
Ordasoddá lettem
A nap vonul lefelé lassan, s oly balgán,
hisz nékem a hűvös szél lett királyom,
Semmiből vett órák
Türelmetlen, már nagyon vártam, oh, rád!
Ezek a semmiből ellopott órák,
Dingir Innana legendája (Tündér Ilona)
Ahogy felnézek én a tündökölő napra,
óh, Apám, s annak apja, ismerj önmagadra!
Holló magasan az égen
Mindenütt káosz és a sötétség,
az Országot sújtó viszály,
miközben a Balkán tűzben ég.
Balambér főkirály
Hol a tengernek tűnő szélben a ringó nád,
ott a mélyben a kétes fortyogó pokol,…
Októberi álom
Az ég alján már rég sötét felhők gyűlnek,
kiszáradt fák ágain dögkeselyűk ülnek.
Forró nyári szelek
Vörösen izzik fel a beton, vele forr az aszfalt,
elmegyek mert senki sem marasztalt,
Miért neveltél Apám
Bulcsú mögött az a híres verhetetlen sereg, Európa lángol, sír, a félelemtől remeg,