Hallhatatlan lélek ez a vén kaján
fénye valahol még átragyog,
a nagy szerelmek kapuján,
hol milliárdnyi csillag andalog.

Ő a mindig újjá éledő madár,
olykor tépett, de méltósága rang
és szárnyalni mindig új időre vár,
mikor varjak csapkodnak alant.

Ha dühöngő nagy felhő terem,
mely leszakad az égből is talán
a nap fénye akkor is végtelen,
tudja ő, s mosolyog a vén kaján.