1. rész
Aranybúzát ringatja a forró nyári szél,
A sárguló aszály most az igaz veszély,
Remeg a levegő, olyan, mint a tenger,
Bizony nincs most a napon élőember.
Napszámos, béres, mind árnyat keres,
Jól esik most a hűsítő gyümölcsleves.
Amit az asszony visz a férjnek ebédre,
S a hűvösben édes csók jár… elvégre!
Legnemesebb a legdogosabb legény,
A szerelme édes, de a karja kemény,
Ellopta a szívét a falu legszebb lánya,
Ő meg azét, de e „lopást” egyikük se bánja!
Jegyeseknek másnap lesz a lakodalom,
Lesz finom bor, cipó, sül majd barom.
S mire az ősz köszön itt a falunépre.
A két család házat húz nekik a faluvégre.

2. rész
Lakodalom, s a két jegyes immár házas,
Vad szerelmük tüzes, csókjuk lázas,
Köszönti őket a hold, s a csillagok hada.
Lesz itt annyi gyermek, mint armada…
Dobognak a csillagok, ím táncot járnak.
Testvérük a ragyogó szemei a lánynak,
Jobban is csillognak, mint a föntiek,
S jobban, mint várakban lángoló őrtüzek.
De dobognak közelben a lovaknak patája,
S remeg a környék, meg az összes fája…
Katonák ők, élükön a környék földesura,
Aranylik rajt a csizma, s minden ruha.
Megáll a hada, s bekiabál az ifjú férjnek,
A pokol angyalai nőd nekem ígérnek…
Bizony engem illet az első éjszaka joga.
Ha ellenállsz vár rád börtön, bitó, kaloda.