Imám ajtód előtt
Magyari Hunor
Budapest 2020-09-02
Oly hosszú ez a néhány hét
forró ölelésed nélkül,
és fáj, hogy régen égetett a hév.
De most minden vágyam útra kel,
és imára kulcsolt kézzel
ajtód előtt térdepel,
hogy engedj be, hogy érezzem
csókod újra és újra,
s hogy megsimítson két kezem!
Büszkeségem eldobom a sárba,
s megtaposom, hogy lásd:
Nélküled lelkem milyen árva.