Magyary Hunor
Budapest 2013
A hold az égi útján lassan bandukol,
falkám rávonyít majd valahol,
ott ahol egy élten át rád vadászok én,
felhőkön átugratva könnyedén.
A sorsom, nem fojthatom el a karmát,
nem játszanék, ha te nem akarnád.
így üldözlek, s az olthatatlan kéjem,
oh, csak reád les minden szomjas éjen.
Ha fáradnék oltalmat adj nekem,
ahol a léted lesz majd az életem,
ott a karjaim közt akarom hogy égj el,
mint egy szalma, játszi könnyedséggel.