Költészet

Magyary Hunor

"olykor tépett, de méltósága rang"

Elbeszélő költemények

Betyárhajsza

Hősünk Laci, betyár ugyan, de becsületes volt, Emberre kezet nem emelt, ámbár néha rabolt,

Örök szerelem

Valahol az erdő szélén füst gomolyog,
Rogyadozó házban egy láng imbolyog,

Kéretlen szerelem!

A török kéretlen hazánkban ismét,
S tűzzel, vassal a Magyar ellen vét.

Csillagjárás

E történet tanú, hogy lehet valakiből első,
Bár utolsó volt, s életében verte őt az eső,

A bosszú hálójában

„Ide ne gyere be, ha nincs rá ok!”
„Olyan rendetlen vagy, csak takarítok…

Az irodalmár – A szabadság szelleme

Immár több tízezres tömeg ünnepel,
A népnek egy ilyen hazafi kell,

Dimenzióváltó

Csak lassan engedett a hideg mélykék,
Mintha az éj szárnyait nem is érnék,

A sátán szerelme

Az ifjú csak ment, rohant az erdő mélye felé,
Ahol ő éppen a rövidebb útját oda lelé.

Táltosok útján 2.

Nem tudom hallottátok-é Abosnak a hírét
Ki hatalmaskodó császároknak itta meg a vérét.

Özvegy és hercege 1. rész

Az égen apró bárányfelhők úsznak
Kik sugarakat lopnak néha túsznak.

A fehér galamb

Tűző nyári nap festett színeket a kertre,
Vörösét a rózsára, zöldjét lombjaira verte.

Pallos és vigalom I.

Aranybúzát ringatja a forró nyári szél,
A sárguló aszály most az igaz veszély.

A remete I.

Falusi kis házikóban, kályha szendereg,
Kevés a tüzelő, így alig van meleg.