Dingir Innana legendája(Tündér Ilona)

Magyary Hunor
2012-11-21

Ahogy felnézek én a tündökölő napra,

óh, Apám, s annak apja, ismerj önmagadra!

Kiknek régen e bolygó volt az Istenük,

így igaz volt minden nemes tettük!

Egykor a fényes égből alászállt mind ki Tündér,

orcájuk, mint a nap, mely nyugovóra tér.

Szemük, mint a gyémánt, oly ragyogó,

bőrük, mint az ezüst hold, úgy ragyog, ó!

A nép csodálja. Kik Ők? Istenek, emberek?

Szemükben távoli bolygó léte szendereg,

Értik Őket, úgyis, hogy nem mozog a száj,

s hallgatni azt, jó szándékból is muszáj,

Ám nincs különbség szó és szó között,

tanítani jött, ki messziről a földre költözött,

hisz testvér a bolygó, s rajta eme lények,

selymes a bőrük, és éppen olyan szépek!

„Oly gyönyörű itt a föld, mint odaát,

de messzebb az, mint ahogy a szem ellát.

Ott is megterem, a gyümölcs és a bor,

az éhes párduc, tigris ugyanúgy rabol!”

Majd szól egy „Nap fia”, ki e földön ragadt:”

Lassan elporlik a testünk idegen föld alatt,

s ha így, sírunk legyen halhatatlan emlék:

gúla, s az utódink azt az égbe emeljék!”

„Itt a szépséges leányunk Dingir Innana,

nem szállhat haza, immár nincsen hova,

oly messze nem tud repíteni az égi szekér,

de legyen ifjú, ki a kezét harcban megkér.”

„Dicső vérük szálljon majd apáról fiúra,

míg szellemük a csillagok vezette útra,

hogy tudja itt a földnek mindenik királya,

míly ősöket rejt az égi tenger félhomálya.”

Kezdődik a verseny, gyönyörű a tét,

a nap fényesen tűz, mutatja erejét.

A küzdelemben Tündér Ilona azé lehet,

ki minden számban győz, nyerhet érdemet.

Versenyek közt, íjászat, lovaglás, a birok,

oly sok a próba, mit leírni sem bírok.

De az ifjakat hajtja a szerelem, az Isteni nő,

Kinek a kebelén majd a ‘Nap fia’ nő!

Közöttük egy harcos, a neve Nimród,

föld még nem termett hozzá hasonlót,

ha győztesek közt győz a szerelmetes szív,

úgy a ‘Nap leánya’ őt boldog nászra hív!.

”Óh, csak Nimród legyen, ki győzni fog,

S vad szerelmünk, mint a nap, felragyog!

Ha nászunk virul, testem is megfogan,

utódinkat ünneplik, majd oly sokan.”

Nimródnak s Dingir Innannak násza,

A „Magokat” új Isteni léttel felruházza,

kezük alatt virul a lét, s oly nemes a bor,

ily kultúrát örököltek Hunor és Magor!