Költészet

Magyary Hunor

"olykor tépett, de méltósága rang"

Magyari Hunor

Budapest

Csillagjárás

Újjászületés

Az öregasszony hosszú ősz haja teljesen leomlott, ahogy az eszméletlen férfi fölé hajolt. Intett fiainak, akik hordágyon a kunyhóba vitték, ő pedig a már előre megszedett füvek egy részéből főzetet kotyvasztott, míg a másik felét meggyújtotta, és annak füstjét legyezte rá. 

–Halott ez már jó anyám! – szólalt meg az idősebb testvér.

–Még nincs messze a lelke, érzem! – mondta az anyó, majd a hajnal első sugarainak érkeztével varázsigéket mormolt hosszan, alázattal, mígnem a férfi szemhéja megmozdult, jelezve, hogy él.

–Ha sokat mozog úrfi, – intette a vajákos asszony, – ismét kiszállhat a lelke, pedig a családja már nagyon várja ám, megérkeztek, jó helyen vannak, és a király is szeretné már látni! 

  1. Előzmény

A vadregényes Erdély közepén van egy sebes patak, meglehet nem hallottál még róla, de én elmesélem a történetét. Ez a kis folyócska hatalmas bércek között ered, és sebesen vágtat alá, míg testvéreivel egyesülve megpihen a messzi tenger kebelén. Ám van egy völgy a vad csúcsok között, ahol, ha sok az eső, megduzzad őkelme, ilyenkor bizony nem ajánlatos rajta átkelni, míg le nem vonul az ár. Ám egyszer egy itt lakó ifjú vándorútra kelt, majd visszatérve, gátat húzott, és hidat emelt a zabolátlan víz fölé, de jött egy nagy király Budáról, és ki tudja miért, talán büntetésből, a hidat porig romboltatta.

Ha kíváncsi vagy miért és hogyan, hát olvasd el a történetet!  

A könyv megrendelhető: