Előszó az utókornak!
Marjai László éppen a kamionterminált őrzi, Sarman a következő dekoratív szőke hölgy becserkészésével van elfoglalva, Arminius éppen a brüsszeli arénában vívja gladiátor küzdelmét, Ohiteka pedig a népe földjeinek elvesztéséért kapott kaszinót igazgatja, de itt van nekünk helyettük Hargitai Andor. Ez a tisztes, kétkezi munkás szülők által, keresztényi útmutatások alapján nevelt, tehetséges gyógyszerész a főszereplője Magyary Hunor legújabb kötetének. Van itt minden, ami az ilyen könyvekre jellemző: túlfűtött szexualitás, testépítés, mágia, időutazás, boszorkányság, történelmi háttér, vallási kérdések feszegetése stb.
A kisregény egyszerre mutatja be Hargitay Andor térben és időben zajló utazását, és jellemének fejlődését, változásait. Magyary Hunor írásaiban nagy szerepet a kap a jó és a rossz kapcsolata, a főhősök jellemfejlődése. Nem minden esetben a jó és a rossz harcáról van szó, mint ahogy ebben a regényben sem, az író inkább azt a kérdést teszi fel, hogy meddig tart a jó, és honnét kezdődik a rossz? Létezik-e az abszolút jó és az abszolút rossz. Ez az Andor, névrokonával ellentétben, nem egy gonosz galaktikus birodalommal szemben folytat szabadságharcot, sokkal inkább önmaga ellen küzd, azon sors ellen, amit a Teremtő, nevezzük bármilyen néven, szánt neki.
Az író Andor utazásait mutatja be, aki Budapestről indulva eljut a középkori Germániába, majd a kora-újkori Erdélybe, miközben megismeri önmagát, rájön arra, hogy a rossz és a jó egyaránt ott van emberi jellemében. A kisregény nem tanmese, nem állapít meg nagy igazságokat vagy igazságtalanságokat, egy olyan ember történetét meséli el, aki fél a haláltól, amikor megérinti annak csontos keze, akár az ördöggel is hajlandó alkut kötni, hogy életben maradjon, hogy most már ne elszenvedje, hanem hedonista módon kiélvezze a létet. Mielőtt az olvasó azt gondolná, hogy ez a regény egy újabb Faust másolat, felhívom a figyelmét, hogy Magyary Hunor Sátánja cabrio sportkocsival érkezik, dekoratív hölgykoszorúval körülvéve, kábítószerrel él, sokkal inkább emberibb, mint a hagyományos ördög ábrázolások.
Ugyanakkor a szerző, megérezve korszakunk haladár, fényes szeleit, a gender kulturának is kedvében jár, amikor Andor a harmadik utazása során, Erdélyben, egy nő, nevezetesen Anna testében találja magát, és magát az ördögöt is megkísérti. Ma új időket élünk, amikor egy régi szlogent új köntösbe öltöztettek: Kísértet járja be Európát, a genderizmus kísértete! De nem kell megijednie az olvasónak, Magyary Hunor nagyon is magyar író, könyveiben rendre felbukkan a magyar motívum, a magyar történelem nagy alakjai, helyszínei, a magyar valóság, a magyar kisember. Ezt az írói álnév is jól szemlélteti. Mert írónak lenni jó, de roppant nehéz hivatás. Olvasónak lenni is jó, továbbá, az olvasónak mindig igaza van, írjon bármit is az író.
Jó szórakozást kívánok a könyvhöz kedves olvasó, de óvva intek mindenkit attól, hogy engedjen az ördög kísértésének, mert olyan ő, mint a bankok, minden tartozást kamatostul vasal be!
Czimzetes és vitéz, Bereg-vármegyei, Beregszászi dr. Mitracsek Ödön, kisebbségi szószóló
Könyvajánló
Hargitay Andor zseniális szaktudással bíró gyógyszerész, aki a munkájába temetkezik. Ez okozza a vesztét, halálos betegségén az ima sem segít, ezért eladja lelkét az ördögnek. Diaboló segít neki, csak egy kis szívességet kér tőle, ami nem más, minthogy tehetsége, tudása által rontsa el a világot. Andornak bosszúból is tetszik az ötlet. Éli világát, sportkocsival jár, és szebbnél szebb lányok kényeztetik egy kis frissen kotyvasztott drogért cserébe. Andor egy alkalommal túladagolja magát, de ahelyett, hogy meghalna Budapestről egyenesen a középkori Germániában találja magát, persze egy kis szívességgel megint tartozik az ördögnek.
Magyary Hunor
Andor első utazása (részlet a könyvből)
Hargitai Andor a világ legbecsületesebb családjából származott, szülei kétkezi munkások voltak, akik, ha találtak valahol száz forintot, addig mentek, amíg arra rá nem mondta valaki szemérmetlenül: Áh, igen, én hagytam el! Köszönöm! Minden vasárnap templomba jártak, és nem csak úgy tettek, mintha imádkoznának, ők valóban szorgalmasan fohászkodtak Istenhez. Gyermekeiket is e szellemben nevelték. Jeles tanuló volt mind, ám közülük is kitűnt Andor. Ő minden országos tanulmányi versenyt megnyert, már amikor féltékeny tanárai engedték nevezni. Imádta a képleteket, a kémcsöveket, a kísérleteket, így nem véletlen, hogy a középiskola elvégzése után gyógyszerésznek tanult. Az egyetemen is kitűnt éles elméjével, szorgalmával, és miután sikeresen befejezte a tanulmányait, a legnevesebb gyógyszergyártó kereste meg jó állásajánlattal. A legjobb úton haladt a siker felé, csak ne szúrt volna néha a tüdeje!
Andor karrierje példátlanul ívelt felfelé. A gyógyszergyárban ismerkedett meg Katával, akinek két évvel később megkérte a kezét. Bár volt köztük némi nézeteltérés, mivel, mint említettem, a fiút nagyon vallásosan nevelték, ezért az volt az elve, amíg nem házasok, bűn a testiség. Ám Kata rámenősebb volt annál, minthogy éveken át visszafogja vágyait. Bűnbe vitte a férfit, aki gyónni ment minden szerelmes éjszaka után, hogy könnyítsen a lelkén. Ezt leszámítva Andor magánélete is rendben volt immár, csak a tüdeje ne szúrt volna olykor! Bosszantotta is, ezért úgy döntött, elmegy az orvoshoz, aki különböző vizsgálatokra küldte. Kiderült, hogy Andor gyógyíthatatlan betegséget szerzett a kémcsövek fölött hajlongva. Összetörve Istenhez imádkozott éjt nappallá téve, mire az, egy fénycsóva kíséretében, megjelent előtte, és így szólt hozzá:
–Fiam! Nem tehetek érted semmit! Olyan fiatal lélek vagy még. Meg kell tanulnod tűrni a fájdalmat, a szenvedést, ezáltal következő földre jöveteled is teljesebbé válhat!
–A picsába! – csúszott ki Andor szájából a keresetlen szó.
–Nem baj, fiam, megbocsátok, és ne feledd, fogadd el a sorsod! – mondta az Úr, majd a fénycsóvával együtt eltűnt.
–Még hogy fogadjam el! Soha semmilyen bűnt nem követtem el –, duzzogott magában Andor, miközben gondolt egy merészet, elhatározta, hogy felajánlja az ördögnek a lelkét, ha az jobb ajánlatot tesz mint Isten! Mindegy mi az ára, csak szabaduljon meg a halálos kórságától. Haza érve mindent előkészített. Megvárta az éjfélt, majd gyertyát gyújtott, és hívta az ördögöt, de hiába. Több órán át eredménytelenül próbálkozott, a sötétség fejedelme nem jelent meg, sőt jelet sem adott arról, hogy egyáltalán létezne. Nem libbent meg a függöny, nem látott árnyakat, még csak a gyertya fénye sem táncolt kísértetiesen. Úgy érezte, hogy a szerencse teljesen elpártolt mellőle, ő még az ördögnek sem kell.
Másnap fáradtan, meggyötörve ment be dolgozni. Épp a zebrán haladt át, amikor váratlanul fékcsikorgást hallott. Fogalma sem volt róla, hogy kerülhetett mellé egy pillanat alatt a sport cabrio, mert amikor körülnézett, még sehol nem volt.
–Szia! Kerestél, itt vagyok! – vágta oda hanyagul a kocsiban ülő férfi, aki kimondottan jóképű volt, finom öltönye feszült rajta, csillogott égő, fekete szeme.
–Nem kerestelek! Azt se tudom, ki vagy! – bökte oda Andor, miközben az idegen parfümjének összetételét elemezte.
–Én vagyok az ördög! Na, gyere ugorj be az autóba, ne szerencsétlenkedj nekem itt a zebrán, még elütnek a végén!
–Te vagy az ördög? – kérdezte Andor meglepődve.
–Én vagyok! Na gyere, szállj már be, mert nem érünk rá, ugye? – fordult kacsintva a lányokhoz, akik az autójában ültek.
–Igen, Kandúrom! Nem érünk rá! – ismételgették, miközben a vállát simogatták, a hajába túrtak.
Ahogy Andor felszippantotta a nem kis mennyiségű drogot, rögtön kiverte a víz, gyorsabban vert a szíve, ettől megijedt. Ezután csak szédült, és álmodott mindenfélét, legutoljára azt, amitől fel is ébredt, hogy valami szúrja az egész testét, és rettenet büdös veszi körül. Ahogy lassan nyitogatta szemhéját, élesen belevágtak pupilláiba a napsugarak, aztán újra próbálta úgy, hogy a szeme elé tette a kezét. Nem kis meglepetésére egy szalmakazalban feküdt, a saját hányásában.
Jó ez a cucc, jól kiütött, de most már felébredhetnék! – gondolta, miközben feltápászkodott, majd elszörnyedt, végignézve magán. Azt hitte rosszul lát! Fehér inget viselt, be volt tűrve egy rövid nadrágba, amit egy hózentróger szerű pánt tartott össze. Lábán térdig érő zokni, magasszárú cipővel. Elképedve saját magán a fejéhez kapott, de ekkor döbbent meg igazán, mert arról egy madártollas, zöld kalapot vett le.
–Mi a f@szom ez! – kiáltott fel kétségbe esetten, –Hogy kerültem ide? Egyáltalán, hol vagyok? –Hirtelen tele lett megválaszolatlan kérdéssekkel, amiknek úgy próbált utána járni, hogy körülnézett, valami biztos támpontot keresve. Három templomtornyot látott, az egyik irányba egy kisebbet, a másik irányba pedig két nagyobbat. Az város lehetett, és közelebbinek is tűnt. Szerencséjére, alkalmi szálláshelye mellett vezetett el a két települést összekötő földút, miután lesöpörte magáról a szalmát, meg a hányást, elindult a város felé.
Először egy erdős részen keresztül vitt az útja, aztán egy búzamezőhöz ért, ahol ismeretlen férfiak kaszáltak, míg az asszonyok a kévéket kötötték.
–Vagy ezek hülyék, vagy én vagyok az! Hol vannak a kombájnok? Hogy lehet, hogy egy autót sem láttam még idáig, és egy repülőt sem az égen? – tette fel magának a kérdéseket kétségbeesetten. Ekkor a kaszáló társaságból odalépett hozzá egy tagbaszakadt paraszt, és oly maflást kevert le neki, hogy lisztes -zsákként borult el. Miközben fájlalta az arcát, már végképp nem értett semmit. Aki felpofozta, valami idegen nyelven karattyolt, amit érdekes módon mégis megértett.
–Mi kaszálunk, maga meg a lányok után járkál részegen! Micsoda dolog ez? –Andor, miközben feltápászkodott, őszintén válaszolt.
–Én csak eltévedtem…
–Éltévedt, mi? – az idősebb férfi egy újabb nyaklevessel kínálta meg. Andor megint padlót fogott, de már nem sietett annyira a felállással.
–Ez tévedés lesz! Én Magyarországon lakom, és nem tudom, hogy keveredtem ide…
–Magyarországon? – csattant a következő pofon, de ez már sok volt neki. Visszaütött ököllel, amekkorát csak bírt. Erre a falu apraja-nagyja nekiesett, és addig verték, amíg el nem ájult.
–Ezt nem hiszem el, már megint nem tudom, hol ébredek! – mondta magának, miközben a fájó csontjait tapogatta. –Úgy érzem, alaposan összevertek!
Feltápászkodott, miközben szemügyre vette a környezetét. Először azt gondolta, hogy valami színházban van, díszletek között, ahol régi stílusú bútorok egy színdarab kellékei, csak még nem tudta, az ő szerepe mi. A legnagyobb meglepetés mégis akkor érte, amikor belenézett a tükörbe. Egy szőke hajú, kék szemű fickó nézett vissza rá, akinek egész egyszerűen eltűnt a kidolgozott izomzata. Aztán a tükörben valaki mást is látott, aki rajta nevetett.
–Na, hogy tetszel magadnak? – kérdezte az ördög.