Előszó
Hősünk Laci, betyár ugyan, de becsületes volt,
Emberre kezet nem emelt, ámbár néha rabolt,
Ahol a kapzsi úr parasztjaitól igaztalanul vett,
Ott Laci betyár dézsmált, fölösre szemet vetett.
Ám szeretik, mert a közeli mocsarakban ő az úr,
Szegénynek ingyen segít, kapzsinak zsebébe túr!

Jó szándék ide vagy oda, vele történt valami,
Szomorú a történet, nem biztos, hogy jó hallani!
Boldog létből neki fiatalon jutott csúnya vég,
Hogy mily erős és tiszta volt a szerelem rég!
Bár más időben és térben megtalálta kedvesét,
S ha mégis tetszett, szerelmüknek vidd hírét!

Folyt. köv