Októberi álom
Magyari Hunor
Budapest 2012-10-16
Az ég alján már rég sötét felhők gyűlnek,
kiszáradt fák ágain dögkeselyűk ülnek,
a horizont kékjébe porfelhők takarnak,
s károgva köröznek rajt’ a vetési varjak.
.
Hallom, ahogy keservesen zúg az őszi szél,
mert a kaszás jövendöl, a halálról beszél,
hisz torra készülődnek a sötét szellemek,
kik ide napról napra utódokat ellenek.
.
De a sárból lassan felhajtja fejét a nép,
Már nem féli, inkább hergeli az ördögi kép,
majd a Nap felé fordítja kitisztult fejét,
hogy visszakapja mindent elsöprő erejét!
.
Csörög a lánc, szétpattannak acélszemei,
e Népet a szolgaság átka többé nem veri,
s széllel száll tova a porrá törte járom.
Hozzon szabadságot október huszonhárom!
.
Hadd éljen földjén szabadon a Magyar,
Virágozzon föl, a gazos elhagyatott ugar,
ne állja nemző útját uzsora szabta korlát,
hadd zavarja messze a neki ártó hordát!