I. fejezet. Adrienn

„Ide ne gyere be, ha nincs rá ok!”
„Olyan rendetlen vagy, csak takarítok…
Tele van a szemetes kosár is,
Ott még összesöprök, s viszem máris.”

De inkább átöleli a férfi izmos testét,
Kellemesen töltené ma az estét,
S a fiú lányt az irodában marasztal…
Most hitvesi ágyuk az íróasztal.

II. fejezet. Igaz szerelem (egy évvel később)

Koraeste, egy domboldali villasor,
Denevér csapong keresztül-kasul.
Vörösen nyugszik a nap nyugaton,
Életre kel közelben az éji vadon.

Lámpa gyúl, s foga az éjbe váj,
De így sem több az, mint a félhomály.
Tücsök cirpel a száraz torzsokon,
Hangversenye száll a nyitott ablakon.

A szobába világot ád a holdfény,
A hatalmas vörös földöntúli kény,
Megfogja, s rabul ejti a tekintetet,
Még épp, hogy lebeg a föld felett!

Finom ágyban egy izmos férfi vállán,
Egy kecses nő ringatózik álmán.
Oly gyönyörű, mint egy festmény,
Mint egy édeni, isteni teremtmény.

Tévéadás a szoba távoli szegén,
Itt a bútorzat nem épp szerény,
Gazdája egy fiatal, tanult vállalkozó,
A kockáztatás neki sikert hozó!

A férfinak pont egy ilyen nő az álma,
Bárcsak vágya e téren is valóra válna…
Eszébe jut a sok-sok átmulatott éj,
Az erénytelen nő, néki mind banánhéj.

Gerjedő kéj ismét megtölti a testet,
Az éj a holddal rájuk ezüstöt festet,
Kéjelegve egymáson simuló testek,
S a lány így szól „Nagyon szeretlek!”

Ismét elnyúlnak, csak a hold kaján,
S telefon csörög a fiú oldalán.
Kibújik a lány mellől, ő ne ébredjen,
S fölveszi azt egy távolabbi helyen!

„Jó estét, a nevem maradjon csak rejtve,
De amit mond1ok, ne legyen felejtve!
Valaki a cégéről információkat gyűjt,
S ha már végzett a helye lesz hűlt!”