Költészet

Magyary Hunor

"olykor tépett, de méltósága rang"

Magyari Hunor

Budapest

Az örök szerelem

Mintha ezer nap ragyogott volna odafent az égen. Hol fák között, hol tisztásokon át vezetett az út. Egy daliás ifjú poroszkált szép pej lován, fáradtan, éhesen, véres karddal oldalán, harctól meggyötörve. Barna tincsei könnyeden hullottak izmos vállára, míg a homlokáról csorgó verejték a szemét marta. Tatárokat űzött hadával, s a többségét a Kárpátokon túlra kergette, csak lemaradozó csapatok bukkantak fel néhol. Látott patakokban folyó vért bőven. De már vége! Úton volt haza, szerelméhez. Lélekszemeivel már látta is szőke haját, kék szemét, dús kebelét, édes mosolyát. Közel járt otthonához. Ismerte a környéket jól, a következő tisztás után, a falu szélén áll a háza, s asszonya, ki várja őt!

Délibáb játszott szemei előtt, mikor meglátta a falut, mintha tengerben hullámzó, füstölgő romok lennének. Megdörzsölte szemeit, az izzadtságtól talán nem lát tisztán. Vastag fekete füst terpeszkedett a településre. Fentebb a szennyes ég magasában madár raj körözött. Minden erejét összeszedve, aggodalomtól reszkető inakkal, vágtázott, abban bízva, szeretett nőjét nem érte baj. Szívszorító látvány fogadta. A romok között a pokol tüzétől megnyomorított testek hevertek. Szerelmét nem látta közöttük, de talán fel sem ismerte volna.  A falucskát övező fákon akasztott embereket vett észre, akiket nem kaszaboltak le, azokkal így végzett a gyilkos horda. Köztük volt asszonya is. Sírva roskadt a földre, fájdalmas kiáltással Istent kérve számon e gyalázatért.  Miután erőt vett magán, lázas igyekezettel ásta a sírokat. A szerelmét rejtő hantoknál állva szent fogadalmat tett, hogy bosszút áll, akkor is, ha élete végéig kell üldöznie a gyilkosokat. Így is tett. Legendák keringtek eme ifjúról, hogy egész Tatárföldig kergette az ellenséget, mígnem ő is elveszett egy csatában, s a túlvilágban várta, hogy a sors egy új életben ismét összehozza szerelmével.

II.

A Magyarnak nem kell ellenség, ahhoz, hogy kardot fogjon. Már száz éve is talán, hogy kiűzetett a tatár, de oly kegyetlen háború dúlt két kiskirály, Garami és Csáky fejedelmek között, hogy azt még a mongolok is megirigyelték volna. A harci siker, hol az egyik, hol a másik családnak kedvezett. Csákynak két fia esett áldozatul, míg Garami felesége egy összeomlott bástya alatt lelte halálát. Fia bosszút esküdött, de mielőtt a fogadalmat tett követte volna elfogták, és várbörtönbe zárták.

Ha kíváncsi a továbbiakra, hát olvasd el a történetet! 

A könyv megrendelhető: